Nem kell egyedül lenned!

Hódíts meg, vagy hódítsd vissza a szerelmedet!

7 különböző stratégia, hogy mikor mondd el a másiknak, hogy nem akarsz vele többet randizni!

Te tudatosan ismerkedsz, vagy ahogy esik úgy puffan alapon? Hogy ez miért érdekes? Mert egy tökéletes világban mindenki csak a hozzá passzoló emberrel ismerkedne, és az első kávé után élnének együtt boldogan, és csak az ásó, kapa, nagyharang választaná el őket. De nem egy tökéletes világban élünk, így (sokszor) előfordul, hogy arról, akivel éppen találkozol kiderül, hogy nem a Te embered! Mikor mondod meg neki?

clem-onojeghuo-527681-unsplash_480.jpg

Több fajta stratégia van arra, hogy ki mikor közli a másikkal, hogy nem Te vagy az igazi számomra. Igaz, a többség esetébe ezt erős stratégiának nevezni, mert egyszerűen csak arról van szó, hogy fogalma sincs, hogy mit csináljon, mit mondjon a másiknak. Mindenki a maga vérmérséklete szerint csinálja, de a végén elmondom, hogy én melyikre szavazok ma már! Nézzük át, hogy milyen variációs lehetőségek vannak:

 

A randi 10. percében

Legyünk őszinték, az esetek jelentős részében már az elején nyilvánvaló lesz, hogy a másikkal van-e bármilyen közös pontunk, vagy csak raboljuk a másik idejét. Itt nem a misztikus kémiára gondolok, hanem arra, hogy egyáltalán szimpatikus-e a másik, vagy sem! A többség ilyenkor unott arccal tovább kavarja a kávéját, de ma már egyre többen jöttek rá arra, hogy nem szentségtörés ilyenkor lezárni az ismerkedés folyamatát. Így kifizetik a kávéjukat, és egyértelműsítik, hogy köszönik a lehetőséget, de nem élnének vele.

Persze ilyenkor vacak a másik oldalon ülni, és jön fel a pumpa, hogy ez mekkora bunkóság már. Bár szerintem ennél van sokkal, de sokkal rosszabb is, de erről majd csak a legvégén.

 

A randi végén személyesen

A nem árulok zsákbamacskát másik, kicsit kitartóbb, kicsit kíváncsibb csapatához tartoznak azok, akik nem akarnak elhamarkodd döntést hozni, de amikor megérik bennük a döntés, akkor azt egyből közlik. Ők várják meg a randi végét, mert hát, ha már eljöttünk adjunk esélyt a másiknak. Bár belül már ők is pontosan tudják a 10. percben azt, hogyan fognak dönteni, de még maradnak egy kicsit. Sokszor azért, mert jól elszórakoznak a másikon. Majd a randi végén megköszönik, és gyorsan rövidre is zárják egy következő találkozás lehetőségét.

 

A randi után szigorúan üzentben

Ez az a helyzet, ahonnan a másikat sokszor derült égből villámcsapásként éri a dolog. Mert vége lett a randinak, minden jól alakult, és függetlenül attól, hogy mit beszéltek meg a randi végén elkezd reménykedni, álmodozni, tervezni a következő találkozót. Az is lehet, hogy éppen élménybeszámolót tart, amikor jön a nem várt üzenet. Illetve leginkább a tartalmát nem várta. Ebben mindig az a nehéz, hogy felszabadul egy csomó kérdés, amire az esetek többségében természetesen nincs válasz. Hogy is lehetne, hiszen a kérdések egy idő után átmennek zaklatásba, ami soha nem tesz jót senkinek, és még több nyitott kérdést hoz felszínre. Sokan mégis azért választják ezt a formáját a szakításnak, mert számukra egyszerűbb, és fájdalommentesebb, de mégis elmondhatják magukról, hogy korrektek voltak.

 

Egy következő személyes találkozás alkalmával

Ez rendszerint a következő randi szokott lenni, ahová emberünk gyanútlanul érkezik meg, és jó esetben válaszokkal távozik. Itt a találkozó már a szakításról fog szólni, és nem folytatódik az ismerkedés. Az időtartama felmerülő kérdések megválaszolásával együtt sem hosszabb egy erős negyedóránál, hiszen az elején elmondja, hogy vége, és gyorsan rövidre is zárja az egészet. Ilyenkor az a nehéz, amikor emberünk köti az ebet a karóhoz, és elkezdi a jó öreg érzelmi zsarolást. Pedig hálásnak kellene lennie, hogy leültek vele, és elmondták korrekten, hogy ennyi volt. Ez még akkor is így van, ha ott és akkor nem így érzi. Pedig ez a legjobb dolog, ami történhetett vele. A legszebb, hogy ami ott és akkor fáj, egy ilyen szakítás után könnyedén feldolgozható, és néhány hét múlva a másik nevére sem fog emlékezni, csak arra, hogy korrekt volt vele.

 

Megkeresi a tökéletes alkalmat

Na innentől lesz izgalmas, hogy mikor tudja meg emberünk, hogy igazából nem ő az igazi. Ez az, amikor magunkat akarjuk felmenteni, nem tudunk nemet mondani, beleállni ebbe az egészbe, és arra fogjuk, hogy őt nem akarjuk bántani, mert éppen olyan élethelyzetben vagyunk, amikor nem bánthatjuk, mert éppen mondjuk vizsgázni készül, munkahelyet vált, meghalt valaki a családban vagy éppen csúnyán nézett rá a szomszéd cicája.

A gond az, hogy emberünk itt komolyan azt hiszi, hogy elkezdődött valami, és szépen lassan alakulnak a dolgok. Ezt én egyszer testközelből megéltem. Igazság szerint egyik és másik oldalról is. Amikor én nem tudtam elmondani, akkor főiskolás voltam, és az akkori szerelmem először a vizsgaidőszakát csinálta, majd nyelvvizsgára készült, utána mondjuk én mentem minden vizet átúszni, na és volt közöttünk vagy 300 km távolság, és én vagyok olyan öreg, hogy akkor még a mobiltelefonok sem voltak elterjedve, és még Facebook sem volt, ahol most sokan szakítanak… (Na nem mondtha az korrekt lenne!) Na de végül egy végtelenül vacak megoldással egy levélben sikerült megoldanom a szakítás problematikáját. Te jó ég, mennyire nem így csinálnám ma már! Bocsi Zsuzsi, innen is! A másiknál én voltam az, akivel egyszer csak közölték, hogy nem én leszek élete párja. A történet úgy nézett ki, hogy egyre közelebb kerültünk, és amikor azt vettem észre, hogy heti hétből négy-öt napot nálam alszik, és lassan több cucca van nálam, mint az albérletében, akkor megkérdeztem, hogy figyelj csak, mit szólnál, ha hozzám költöznél. Na ez volt az a pont, ahol úgy érezte a lány, Kriszta elmondja, hogy ő igazából randizni sem nagyon akart velem, de valahogy nem tudta hogyan elmondani. Ez kicsit meglepett, de mivel kért egy kis időt, hogy átgondolja, nem tulajdonítottam neki nagy feneket. Végül néhány nappal később, a szülinapomon szakított velem közvetlenül az ajándék odaadása után, mert ha már megvette, és neki nem tetszik az a lámpa, amire én vágytam, akkor nem menjen kárba az egész. Egy biztos! Felejthetetlen élmény volt!

 

A halálos ágyán

Ismerek olyanokat, akiknél kiderült, hogy egy életet éltek le úgy valakivel, akit nem vagy nem igazán szerettek. Itt most nem arra kell gondolni, hogy elrendezett házasságról, párkapcsolatról van, volt szó. Egyszerűen csak úgy érezték, hogy a másik olyan kedves velük, és nem tudják, akarják megbántani, így inkább velük voltak jóban rosszban. Számomra ez azért felfogadhatatlan, mert úgy érzem, hogy nincs rosszabb, mint egy középszerű párkapcsolat. De hát ahány ház, annyi szokás.

 

Soha, semmilyen körülmények között nem mondja el, avagy a kámfor stratégia

Ha társat keresel egy ideje, és túl vagy legalább tíz randin, akkor nagy valószínűséggel találkoztál olyannal, aki a volt nincs elvet vallja. Az is lehet, hogy Te magad vagy ilyen. Több oka lehet annak, hogyha valaki eltűnik egyik pillanatról a másikra. A két leggyakoribb, hogyha nem tudja, akarja felvállalni a felelősséget, és azzal járó konfliktust, ami az igazság kimondásával járna együtt, és inkább elmenekül. Na ez a lehető legrosszabb az összes variáció közül! A másik, hogy ő felvállalta volna, sőt bele is állt, de emberünk ezt nem fogta fel, nem érti meg. Ilyenkor tényleg nincs más lehetőség, mint tiltani, és kámforrá válni. Az biztos, hogy emberünk mind a két esetben tele lesz kérdésekkel, és nem fogja érteni az egészet. Az első esetben jogosan, és erősen magában fogja keresni a hibát. Ezzel szemben a második esetnél nem erről lesz szó. Ott elindul majd egy vádló folyamat, ami elől tényleg sokszor jobb menekülni, mert felesleges beleállni egy olyan közdelemben, aminek se füle, se farka.

 

Mi következik ebből?

Igazából semmi. Azt az egyet tudom, és nagyon a saját bőrömön tapasztaltam meg, de jó szolgálatot tesz, amikor az ügyfeleimmel együtt dolgozom, hogy jobb, beleállni, még akkor is, ha ez nagyon, de nagyon nehéz is. Én mindenképpen a személyes kommunikációban hiszek ilyenkor, ha az megoldható. Lehetőség szerint a randi végén, hogy ne legyen felesleges reménykedés. Bár nem olyan régen hallottam egy indokot arra, hogy miért nem egyből, hanem a következő alkalommal szakít. Ez pedig az volt, hogy a másiknak még haza is kell érnie, és másnap, ha éppen munkanap van dolgozni kell menni, és nem akarja, hogy ha ott szakít vele, akkor valami baj érje. Értem, de én egyre inkább azt érzem, hiszem, hogy a reményt feleslegesen felerősíteni, táplálni valakiben nem a legjobb megoldás.

Gyere, és nézz körbe a weboldalamon: http://bit.ly/tolvajnorbert

Fotó: https://unsplash.com/

A bejegyzés trackback címe:

https://tolvajnorbert.blog.hu/api/trackback/id/tr1214238199

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Burgermeister 2018.09.27. 13:05:13

Én csakis a szex után!!!

Tanulj meg társat keresni!

borito_uniweb_320.png

Hódítsd vissza az exedet!

webuni_exvissza_320_1.png

Facebook oldaldoboz

Nem kell egyedül lenned!

Keresd a társad, de nem találod? Van párod, de romokban hever a párkapcsolatod? Pontosan tudod, hogy kivel szeretnél együtt lenni, de ő szakított veled? Hódítsd meg! Hódítsd vissza! Ez a blog abban tud neked segíteni, hogyan legyél részese egy boldog és kiegyensúlyozott párkapcsolatnak! Ha ehhez az kell, hogy megismerj valakit, akkor abban is segítek. Ha pedig együtt vagy valakivel, és úgy érzed, hogy több van a kapcsolatban, akkor megmutatom, hogyan tudod helyrehozni. De akkor sem kell kétségbe esned, ha túl vagytok a szakításon, mert megmutatom neked azt, hogyan lehettek újra egy pár