Éntérkép

Egy szakítás utáni újrakezdés sokaknál kiveri a biztosítékot. Hiszen szerintük felmelegítve csak a töltött káposzta a jó. Az elmúlt közel 15 év alatt sok olyan helyzettel találkoztam, amikor az újrakezdés után sokkal, de sokkal jobb kapcsolatuk lett, mint volt korábban. Abszolút hiszek a második esélyben, de mégis vannak olyan helyzetek, okok az újrakezdés kapcsán, amikor nem javasolom azt, hogy ezzel próbálkozzanak. 

Ha voltál már olyan helyzetben, vagy épp abban vagy, hogy újrakezdenéd, akkor pontosan tudod, hogy millió és egy dolog, kérdés és érzés fog benned kavarodni. Hiszen vissza akarod kapni, újra akarod kezdeni. Na meg van olyan is, hogy két ilyen pillanat között a Pokolra kívánod. Pont ezért is fontos, hogy tisztázd azt, magadban, hogy milyen is volt a kapcsolat, aminek vége lett. Na meg azt is, hogy mi az oka, hogy a szakítás után azt érzed, hogy újra akarod kezdeni a kapcsolatot. 

Sok olyan helyzet van, amikor azt fogom mondani, hogy ne fogd vissza magad, és adj bele mindent, ami a csövön kifér. De van három olyan, amikor én nem az újrakezdést támogatom, hanem a továbblépést. Itt a második esély arról kell(ene), hogy szóljon, hogy új életet kezdesz, de nem vele, hanem miután feldolgoztad a történteket valaki mással. 

Az ok ilyenkor prózai. Valami olyan ok miatt akarod újrakezdeni, ami kapcsán nem tud az előtérbe kerülni, hogy az újrakezdés után egy olyan szövetség jöhessen létre, amiben önmagad lehetsz, és egy egyenrangú, támogató párkapcsolat részeseivé válhassatok.   

A bántalmazó kapcsolat

A bántalmazó kapcsolat vége után nem azon kell gondolkodni, hogyan tudod újrakezdeni, hanem pezsgőt kell bontani, hogy vége lett. Igen, tudom. Ez nehezebb, mint sokan gondolnák, még akkor is, ha az ember tudja, hogy ez volt a számára legjobb forgatókönyv. Lehet meglepő lesz egyeseknek, de a bántalmazó akkor is vissza akarja kapni az exet, ha ő szakított vele. Azt már az elején eldöntöttem, hogy én ilyenben nem fogok részt venni, és támogatni a munkámmal egy bántalmazó kapcsolat létrejöttét. Mert legyen szó bármilyen bántalmazásról, azt gondolom, hogy nem fér bele egy párkapcsolatban. Az elmúlt években sokaknak mondtam emiatt nemet a közös munkára.

Ahogy a bántalmazott félnek is azt szoktam javasolni, hogy keressen olyan segítséget, aki segíteni tud neki abban, hogy feldolgozza azt, amit történt. Ott érthető, hogy miért akarhat valaki visszamenni. Sokszor tudja, hogy nem jó neki, de ezt ismeri, illetve el lett vele hitetve a bántalmazás során, hogy nem érdemel mást, nem érdemel jobbat. Pedig pont az a lényeg, hogy egy kapcsolatban támogató közeg van, amely biztonságos, és pont olyannak fogad el, szeret, amilyen vagy. Nem akar bántani, megváltoztatni. A szakítás traumája hatalmas változások mozgatórugója lehet. Pont ez a hajtóerő tud sokaknak abban segíteni, hogy ki tudjanak lépni abból, amiből korábban el sem tudták képzelni, hogy szabadulhatnak. Innen visszafordulni, hát, hogy finom legyek nem a legjobb ötlet. 

Úgy megszoktam már / X éve együtt vagyunk

Háááát, pont ez az, ami miatt vége lett. Egyszerűen unalomba, érdektelenségbe fulladt a kapcsolat. Ott voltatok egymásnak, de igazából nem is voltatok ott. Az, aki kilép azt érzi, hogy még élni szeretne, változtatni, kapcsolódni, és nem azért benne lenni, mert már X ideje együtt vagytok. 

Mind a kettőre igaz tud lenni, hogy az életközépi válság egy formája hajtja, és az, aki kélép emiatt lép ki, az aki, meg maradni akar a megszokottnál emiatt maradna. Azt látom, hogy azok, akik azért próbálják meg, mert hát úgy megszokták egymást gyorsan visszatérnek ahhoz a megszokáshoz, ami miatt korábban szétmentek. Ez pedig jelentős önértékelési válságot, és újabb traumát okot mind a két félnek. 

Hiszen sokszor nem újrakezdeni a nehéz, hanem az, hogy egy olyan új kapcsolat jöjjön létre, amiben mind a ketten jól érzik magukat. Ha pedig a megszokások dominálnak, akkor a változás szóba sem jöhet, de hát akkor meg minek újrakezdeni? Hiszen kódolva lesz a végeredmény. 

A gyerekek miatt próbáljuk meg! 

Sokan lesznek, akik másképpen gondolják, mint én. De csak azért ne maradjon együtt két ember, hogy a gyerek vagy épp gyerekek ne elvált szülők gyerekei legyenek. Mert azzal, hogy egy látszatott tartanak fenn, és közben vagy szenvednek a magányukban, vagy épp szeretői viszonyokat tartanak fent szerintem többet árt a családi minta átadásában, mint egy válás megélése.

A tapasztalatom az, hogy sokan zsarolásra használják fel a gyereket egy ilyen helyzetben. Sokan be is adják a derekukat, de elenyésző az, amikor ebből végül párkapcsolat lesz, vagy épp lehet. A legtöbb esetben bár látszólag újrakezdésben vannak, de csak a távolság szilárdul meg a két ember között. Aminek pedig az lesz a következménye, hogy a párkapcsolat újraépítése szinte lehetetlenné válik. 

Az utóbbi két esetben el tudom képzelni, hogyha más lesz a hajtóerő, akkor van érelme belevágni, de az nagyon más hozzáállás, mint az itt leírtak. Az ex visszahódítás nem egy gyors, és nem is egyszerű folyamat. De sok esetben megéri, hiszen olyan szintre lehet vele a kapcsolatot emelni, ami korábban elképzelhetetlen volt. Persze az igazi az lenne, ha ehhez nem kellene egy szakításon keresztül menni.