Szeptember mindig fordulópont. Nyár után visszatérünk a hétköznapokhoz, véget ér a szabadság, újraindul az iskola, beindulnak a munkahelyi projektek. Sok ember ilyenkor érzi azt, hogy hirtelen minden túl sok. És nem véletlen, hogy a statisztikák szerint a szakítások száma is megugrik ebben az időszakban.
...
Sokan keresik a szerelmet. Legalábbis ezt mondják. A barátaiknak, a családnak, olykor még maguknak is. Regisztrálnak társkeresőre, jobbra húzzák a profilokat, vagy épp csalódottan panaszkodnak: "Nincs normális férfi." "Hol vannak a komoly nők?" De amikor mélyebbre megyünk, amikor valóban belenézünk abba, mi zajlik bennük – gyakran egy egészen más történet rajzolódik ki.
Nem keresnek, csak várnak. Nem nyitottak az újra, csak remélik, hogy a régi jön ...
„Majd az idő megoldja.”
„Túl kell lépni rajta, az élet megy tovább.”
„A legjobb gyógyír egy szakításra? Egy új kapcsolat!”
Ha elhagytak már valaha, ha voltál már ott, ahol a világ szürkére fakul, mert az, aki eddig a szemed fénye volt, most nem akar látni sem – akkor valószínűleg te is hallottad ezeket a mondatokat. Talán még el is hitted őket. Talán még te is mondtad valaki másnak.
Csakhogy van velük egy nagy baj: többségük nem gyógyír, ...
Egy szakítás után mindenki lép valamerre.
Csak nem biztos, hogy előre.
Van, aki másnap már fenn van a Tinderen.
Van, aki hónapokig, évekig benne marad a fájdalomban, újra és újra lejátszva a múltat.
Van, aki azt mondja: „Én jól vagyok, tovább léptem.”
Aztán később egy random üzenettől, egy dallamtól vagy egy ismerős helytől összeomlik belül.
És van, aki kérdez.
Aki nem elégszik meg a felszínnel.
Aki tudja, hogy nem a külvilágnak kell jól ...
Sokat foglalkozom azzal, hogyan lehet egy szakítás után felállni. Újraépíteni magunkat. Megérteni, mi történt. És nem tagadom: az egyik leggyakrabban feltett kérdés, amit kapok, így hangzik:
„Van még esélyem visszahódítani az exemet?”
Nem véletlen, hogy erről készítettem videót is – és most le is írom, amit gondolok róla. Őszintén. Mindenféle rózsaszín köd és mézes-mázos ígéretek nélkül. Mert bár sokan akarnak hinni a romantikus filmek ...
Egy szakítás utáni helyzet nem a logikáról szól. Nem az észről. Nem a racionális, higgadt gondolkodásról. Hanem a hiányról. A fájdalomról. A tehetetlenségről. És arról az űrről, amit az ember minden áron be akar tömni. Akár válaszokkal.
...
Valld be: volt már olyan érzésed, hogy amikor egyedül vagy, valami nem stimmel veled. Hogy talán kevés vagy. Hogy miközben mások a boldog kapcsolatukról posztolnak, te csak csendben lapozol tovább, és befelé szégyenkezel. Pedig lehet, hogy pontosan tudod: nem a párkapcsolatod hiánya az, amiért kevésbé értékesnek érzed magad… hanem az, amit erről gondolnak mások .
...
Nem volt veszekedés. Nem volt figyelmeztetés. Nem volt „komoly baj”.
Csak egy reggel. Egy este. Egy pillanat.
Amikor azt mondta: „Sajnálom, de én ezt így nem érzem tovább.”
És te ott maradsz. Mozdulatlanul. Üres tekintettel. Mint akit elütött egy autó.
Csak éppen az ütközés nem kívül, hanem belül történt.
...
smered azt az érzést, amikor már rég véget ért a kapcsolat, de te még mindig kapaszkodsz belé? Nem telefonálsz. Nem írsz rá. A barátaid szerint túltetted magad. Te meg bólintasz, mosolyogsz. Mégis… minden reggel úgy kelsz fel, hogy hátha ma történik valami. Hátha ír. Hátha meglátja, mit posztoltál. Hátha ráébred valamire.
Ez a „hátha” az egyik legkegyetlenebb játszma, amit az ember játszhat saját magával. És a legveszélyesebb is.
A legújabb ...
A szakítás utáni időszak mindenki számára fájdalmas. Az ember gyászol, próbálja értelmezni a történteket, és miközben a szíve egyensúlyra vágyik, az elméje válaszokat keres. Ilyenkor jönnek szembe azok az "aranyszabályok", mint a híres no contact , vagyis a teljes kapcsolatmegszakítás módszere. A legtöbb online forrás ezt javasolja: ne írj, ne hívj, tűnj el minimum 30 napra – majd meglátod, hogy hiányozni fogsz.
...
