Egy kapcsolat alapja a bizalom. Ezzel tudom, hogy még semmi újat nem mondtam. A gond ott van, hogy a többség bele sem gondol abba, hogy ez a bizalom szépen lassan elpárologhat. Vannak apró kis hazugságok, amelyekről azt gondoljuk, hogy azzal leginkább a szerelmünket, a párunkat védjük. Pedig a valóságban szépen előkészítjük a terepet a párkapcsolat totális felszámolásához.

Az apró hazugságok, ahogy a nevükben is benne vannak igen csak aprók. Az esetek többségben betudjuk őket füllentésnek, melyek sokszor jelen lehetnek a hétköznapokban. Ezzel próbáljuk elfedni a valóságot vagy egyszerűen csak jobb színben feltüntetni magunkat. A többség meg van arról győződve, hogy amikor ilyen apró hazugságot mond, akkor az egyrészt rendben van, hiszen mindenki csinálja, másrészt a másikat akarja vele megvédeni. Itt csak az a kérdés, hogy kitől is akarja megvédeni a társát?

Hogy milyen hazugságokra gondolok? Mondjuk arra, hogy este szülői, ahova mind a két szülőnek menni kell, de mondjuk a pasi találkozik egy gyerekkori barátjával, akivel elkezd beszélgetni. Lehet, hogy beülnek valahova egy sörre, de még csak az sem kell. A lényeg, hogy nem fog odaérni. Mit fog otthon mondani? Azt, hogy vagy beragadt valahol a dugóban, vagy mondjuk túlóráznia kellett amiatt a szemét főnöke miatt. De ilyen lehet az is, amikor mondjuk a feleség annak ellenére vesz meg valamit, hogy megbeszélték, hogy meg kell fogni a pénzt. Úgy gondolja, hogy bár már van 74 pár harisnyám, de veszek még egy párral, mert az mindig jól jön, és ezt a néhány száz ( vagy ezer) forintot észre sem fogja venni a másik, ha nem szól neki,

Fontos, hogy az előbbi példa, akár fordítva is történhetett volna, ahol a feleség nem ér oda valahova, és a férj vesz valami kütyüt, csavarhúzót, stb. A lényeg azon van, hogy nem mondott el valamit apróságot. Lehet, hogy félt a következményektől, de az is lehet, hogy ő maga nem tartotta fontosnak, hogy beszéljenek erről.

Ezek dolgok nem olyan súllyal bírnak, mint egy megcsalás, egy munkahelyváltás vagy éppen bűncselekmény elkövetése. Sokan éppen ezért nem is veszik komolyan. De akkor mi ezzel a baj? Az, hogy hazugságról hazugságra fogtok egymástól eltávolodni. Minden egyes hazugság egy apró kis tégla lesz abban a falban, amit közted és a párod között fogsz felépíteni.

Ez pedig szépen, de biztosan két következménnyel fog járni. Az egyik, hogy teljesen idegennek fogod érezni a párodat, hiszen az apró hazugságok magadban tartása után szépen el fogtok oda jutni, hogy már semmit sem beszéltek meg egymással. Hiszen nem érzed majd fontosnak. A másik pedig azt, hogy olyan nagynak és vastagnak érzed majd a falat, ami mindent eltakar. Egyszer csak azon kapod magad, hogy más karjaiban fekszel egy lopott pásztorórán. Úgy fogod érezni, hogy annyi mindent nem tud már a másik, hogy ez is simán belefér.

Erről persze Te is tudni fogod, hogy igazából az a kapcsolat, ami előtte volt, annak a kapcsolatnak vége. A kérdés csak az, hogy van-e visszaút, illetve Te és/vagy a párod akarjátok-e, hogy legyen visszaút? Apró hazugságokkal az a legnagyobb baj, hogy ott és akkor tényleg lényegtelennek tűnnek, de ahogy sepred be őket a szőnyeg alá úgy fognak összeadódni, és előbb-utóbb felszínre törni.

A megoldás persze az lenne, hogy őszintén beszéljetek meg mindent egymással. De ha ez nem is megy, akkor legalább időről időre próbálkozzatok meg vele, hogy a felgyülemlett feszültséget, problémát, gőzt, stb. ki tudjátok engedni...

fotó: unsplash.com