Addig a pillanatig boldog voltál. Úgy érezted, hogy minden a helyén van. Lehet, hogy voltak hullámvölgye, de úgy érezted, úgy hitted, hogy együtt mindent meg fogtok tudni oldani. Hiszen, amíg ott vagytok egymásnak, addig mi baj érhet?
De most ott ülsz a hálószoba padlóján, háttal az ágynak, miközben a telefonod képernyőjén egy másik nő neve villan fel.
Nehéz szavakba önteni azt az érzést, amikor megtudod, hogy megcsaltak. Nemcsak a bizalom törik össze, hanem valami sokkal mélyebb: TE magad.
Ott és akkor megáll az idő. Mintha minden lelassulna, és mégsem kapsz levegőt. Az agyad próbálja feldolgozni, amit a szíved már rég tud: amit biztosnak hittél, az hazugság volt. A jövő, amit együtt képzeltetek el, most köddé válik. És te csak ülsz, lehajtott fejjel, könnyeid hangtalanul peregnek, és egyetlen kérdés visszhangzik a koponyád belső falában: „Miért nem voltam elég?”
Az árulás nemcsak fáj, hanem kifordít önmagadból. Hirtelen idegen leszel a saját testedben, a saját életedben. Az emlékek, amik korábban erőt adtak, most csak szúró emlékeztetők arra, hogy valami véget ért.
Ez a fajta fájdalom nem látványos. Sokan, akik nem ismernek igazán talán észre sem veszik. Nincsenek rajta sebek, nincs vér. Csak egy szív, amely csendben hasad meg, újra és újra, minden alkalommal, amikor eszedbe jut egy régi mondat, megszólal egy közös dal, beugrik egy elfelejtett pillanat.
De ez a fájdalom, bármilyen kegyetlen is, nem örök.
Mert egy nap majd felkelsz a padlóról. Egy nap majd a könnyeid már nem elöntenek, hanem tisztítanak. Egy nap majd nem azt kérdezed, miért nem voltál elég, hanem felismered: valójában ő nem volt elég neked. Nem volt elég érett, bátor, őszinte ahhoz, hogy melletted maradjon.
És ekkor kezdődik valami új. Egy kapcsolat önmagaddal. Egy lassú, de biztos újjáépülés. Egy hit abban, hogy a szeretet – először önmagad felé – újra lehetséges.
Te most hol vagy épp? Lehet, hogy épp ebben a padlón ülő állapotban vagy? Figyelj jól! Szeretném, ha tudnád: nem vagy egyedül. Van, aki meghallgat, akire tudsz támaszkodni, aki segít abban, hogy a fájdalom elmúljon. Mert ez igenis fáj! De ebből is fel lehet állni. Éppen ez a fájdalom lesz az, ami segít abban, hogy fel tudj állni!
Nem ma. Talán nem is holnap.
De egy nap – igen.
Ez a nap pedig hidd el, hogy közelebb van, mint ahogy azt Te most gondolod!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://tolvajnorbert.blog.hu/api/trackback/id/tr9318834136
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.