Van az a pillanat, amikor csak ülsz a kanapén. Csend van. Senki nem hív. Senki nem ír. A tested ott van, de az életed mintha megállt volna. Valami összetört. Lehet, hogy egy kapcsolat. Lehet, hogy egy álom. Vagy épp te magad.
Pont erről szól a videóm, amit most szeretnék megosztani veled. Mert sokszor azt hisszük, hogy egyedül vagyunk, és az a helyzet, amiben belesüppedtünk az végleges, és nincs tovább, nincs hova eljutni.
Mi történik akkor, amikor már nincs hova hátrálni?
Az „Ebből fel lehet állni?” című videó nem egy motivációs pep talk. Nem arról szól, hogy „húzd ki magad, mosolyogj, menj tovább”. Mert amikor az ember mélyen van, akkor ezek a mondatok csak súlyosabbá teszik a csendet. Vagy még rosszabb. Dühöt vált ki. De abban biztos vagyok, hogy segíteni azt nem fog.
Ez a videó arról szól, amit sokan nem mernek kimondani. Arról a belső állapotról, amikor az ember elhiszi magának: „ennyi volt”. De tényleg ez lenne az igazság? Vajon honnan tudod, hogy merre lehet ebből a helyzetből elindulni? Mi kell ahhoz, hogy valaki talpra tudjon állni?
A videó születése – amikor nem volt már mit takargatni
Ezt a videót nem egy boldog pillanat ihlette. Nem egy siker, nem egy győzelem. Hanem egy olyan nap, amikor én magam is azt éreztem: elfáradtam. Elég volt. Nem megy tovább. Mert nincs annál kiábrándítóbb, amikor felkelsz, körülnézel a világodban, és az a kérdés fogalmazódik meg benned, hogy tényleg ennyi lenne az élet?
És ekkor jött egy gondolat, amit szeretnék most neked is átadni:
„Mi lenne, ha nem a gyengeséget látnánk abban, hogy összetörünk… hanem az erőt abban, hogy egyszer csak újra lépni kezdünk?”
Innen indult el ez a videó. A célom nem az volt, hogy megmondjam, mit kell tenned. Hanem az, hogy ott legyek veled abban a pillanatban, amikor még nem tudod, hogy van tovább. Mert van. Mindig van tovább. A legsötétebb pillanatban is meg lehet találni azt, ami segít abban, hogy el tudj indulni. Sőt, talán pont ezek a pontok, pillanatok azok, amelyek igazán erőt tudnak adni. Ha pedig csak a szürkeség jutott, akkor nincs más dolgod, mint olyan színeket a kezedbe venni, amelyek segítenek abban, hogy kiszínezhesd az életedet!
Mit találsz ebben a 6 perces videóban?
-
Őszinte szavakat: Nem finomkodom. Mert a fájdalom sem finomkodik velünk. A videóban kimondom azt, amit sokan csak magukban mormolnak: hogy a világ néha igazságtalan, a veszteség valódi, és a remény el tud tűnni.
-
Egy másik nézőpontot: Mi van, ha nem összeomlottál, hanem éppen átalakulsz? Mi van, ha a mostani csend nem a vég, hanem az újrakezdés előszobája?
-
Egy kapaszkodót: Nem megoldást adok, hanem egy kapaszkodót. Egy gondolatot. Egy mondatot, ami talán ma még csak suttog benned, de holnap már lehet, hogy elindít egy új úton.
Kihez szól ez a videó?
Ez a videó hozzád szól, ha:
-
volt már olyan, hogy nem tudtad, hogyan tovább,
-
úgy érezted, hogy mindenki más erősebb, boldogabb, gyorsabb, míg te csak állsz a romok közepén,
-
szégyellted, hogy nem vagy jól,
-
már hallottad százszor a „majd elmúlik”-ot, de nem lett jobb.
De szól azokhoz is, akik már egyszer felálltak. Akik tudják, milyen talpon maradni egy törés után. Mert talán most épp valaki másnak tudják majd továbbadni ezt az érzést.
Miért akartam erről beszélni?
Mert túl sokan hallgatnak. Túl sokan mosolyognak napközben, és omlanak össze este. Túl sokan éreznek bűntudatot azért, mert nem érzik jól magukat.
Pedig az összeomlás nem gyengeség. Hanem egy szakasz. Egy fontos állomás az úton, ahol újra lehet definiálni, hogy ki vagy. Mit akarsz. És hogy hogyan akarsz élni.
Nem vagy egyedül. És ha most úgy is tűnik, hogy senki nem érti, amit átélsz: ez a videó neked készült.
Kérlek, nézd meg. És ha úgy érzed, szól hozzád – add tovább.
Beágyazom ide a videót. Nem hosszú, de minden másodperce neked szól.
Mit tehetsz, ha most épp mélyen vagy?
-
Engedd meg magadnak, hogy fájjon. Nem kell mindig erősnek lenni.
-
Kezdd el leírni, amit érzel. Ne másoknak. Magadnak.
-
Nézd meg ezt a videót – és hagyd, hogy megszólítson.
-
Oszd meg valakivel, akiről tudod, hogy most csendben szenved.
Záró gondolat
Nem tudom, mi történt veled. Nem tudom, mit cipelsz most. Egyetlen egy dolgot tudok biztosan!
Mégpedig azt tudom: ebből fel lehet állni!!!
És lehet, hogy ma még nem hiszed. De ha elraktározol egyetlen mondatot, egyetlen érzést ebből a videóból – lehet, hogy holnap már másként kezeled a csendet. A fájdalmat. Saját magadat.
Nézd meg. Magadért.
Ha tetszett a videó, vagy úgy érzed, hozzád szólt, írd meg nekem kommentben vagy üzenetben. Ha szeretnéd, hogy legyen több ilyen tartalom – ahol nem játszunk szerepet, hanem kimondjuk, amit amúgy is érzünk – kövess be itt, és minden közösségi média felületen, és maradj velem. Mert ez az út nem csak rólam szól. Hanem rólunk.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.