Furcsa érzés, amikor egy-egy ügyféllel vége lesz a közös munkának. Néhány éve eldöntöttem, hogy nem dolgozom egyszerre sok emberrel együtt zsebmentor program keretében, mert akkor nem tudok igazán rájuk figyelni. Nem hiszek a patikamérlegen kimért segítségben, abban, hogy egy miniméterrel sem adok több segítséget, mint amit kifizetett. Így sokszor persze van aki több, és van, aki kevesebb figyelmet kap, de az igazság az, hogy mindenkinek pont annyit adok, amennyire szüksége van, és amennyit ő kér. Néha persze terhes, ha hajnal kettőkor, reggeli hatkor vagy vasárnap este nyolc után keresnek, de az igazság az, hogy én rontom el őket azzal, hogy segíteni akarok neki. És persze keresnek, mert szükségük van a segítségre. Van, akinek eltudják mondani, hogy mitől félnek, mi bántja őket, vagy egyszerűen milyen napjuk volt. Én pedig ilyenkor, és csak is ilyenkor jó hallgatóság vagyok.

Nincs olyan ügyfelem, és nem is nagyon emlékszem olyanra, aki ne nőtt volna a szívemhez, ne szerettem volna meg. Egy kicsit az életem részei lettek mindannyaian. Nem szoktam soha sikertörténeteket megosztani, és azt gondolom, hogy ez az a terület, ahol ezt rendesen benne van az intimitásban, és bőven elég, ha mi ketten tudjuk, hogy honnan indultunk, és hová jutottunk el.

Ma vége lett egy együttműködésnek, és vegyes érzések vannak bennem. Én legalább annyit kaptam, mint amit adni tudtam. Ilyen tisztelettel, és figyelemmel talán még soha nem találkoztam korábban! A beszélgetéseink mindig feltöltöttek, még akkor is, amikor éjjel fogtunk bele. Hiába, ha dolog van, akkor azt meg kell csinálni, és csak utána tudunk nekilátni egy-egy konzultációnak. Arról nem is beszélve, hogy más időzóna, máskor kell fel a nap. Boldog vagyok, hogy sikerült felállnia, és most elmondhatjuk, hogy bár melós lesz a párkapcsolata, ahogy minden párkapcsolat az, de megtalálta azt a nőt, aki mellett önmaga tud lenni, és boldogok együtt. Pedig, ha őszinte akarok lenni, akkor az elején nagyon nem úgy nézett, ki hogy ez sikertörténet lesz valaha is. De az lett. Olyan büszkeség fogott el vele kapcsolatban az utolsó beszélgetés után, mint reggel, amikor a fiam elindult, hogy elkezdje végigcsinálni a negyedik osztályt. Nem lesz könnyű dolguk egyikőjüknek sem, de tudom, hogy mindketten kitűnőre fognak vizsgázni

Hálás vagyok, hogy megismerhettem őt, és tudom, hogy hiányozni fog. De nagyon remélem, hogy munka kapcsán soha többet nem fogunk beszélni egymással, mert akkor az azt jelenti, hogy én jó munkát végeztem, és ő is minden egyes nap beletette azt a munkát, amit egy párkapcsolatba bele kell tenni.